"A berekben nincs protekció"
Hogyan lehet elmagyarázni valakinek, hogy mitől lesz egy könyv kedvenc? Miként lehet átadni a másiknak azt az érzés, ami már akkor elfog, amikor a címére gondolok – hiszen, ez számomra nem csak egy könyv. Hangulat, szavak, örökre beégett mondatok. Levettem a polcról a kötetet, lapozgattam, de nem találtam, mit is kellene megmutatni belőle annak az embernek, aki évek óta kéri számon rajtam ezt a rajongást. A könyv régi kiadású volt, puhakötésű, az elején a hófedte, apró házikóval, amelynek sárgán világítanak apró ablakszemei az éjszakában. Beleolvastam több helyen is a kötetbe, majd hirtelen megálltam az ezerszer elolvasott mondatoknál: "A berekben nincs protekció és a tél nem ismer pótvizsgát. Itt állandóan tudni kell az egész anyagot, mindennap felelni, súgni nem lehet és egyetlen rossz felelet az élet teljes bukását jelenti." Tízéves vagyok, mikor Fekete István könyvében először eljutok ehhez a mondathoz. A téli berek, a két kamasz fiú élményei a havas Kisbalaton kö...